A kényszerbetegség (obszesszív-kompulzív zavar, angol rövidítéssel OCD) lényege, hogy visszatérő, kellemetlen, nehezen elhessegethető gondolatok jelennek meg, amelyek feszültségét az érintett ismétlődő cselekvésekkel vagy gondolati „rituálékkal” próbálja oldani. A kényszerbetegség sok időt és energiát emészthet fel, és gyakran szégyenérzettel jár, ezért sokan évekig nem kérnek segítséget. A Kecskeméti 11 rendelőben pszichiáter szakorvosok foglalkoznak a kivizsgálásával és kezelésével.
Kényszergondolatok és kényszercselekvések
Kényszergondolatok lehetnek például:
- szennyeződéstől, fertőzéstől való félelem,
- annak kétsége, hogy elzárta-e a gázt, bezárta-e az ajtót,
- a rend, a szimmetria, a „pontosan jó” érzés iránti erős igény,
- nem kívánt, a személy értékrendjével ellentétes, ijesztő gondolatok.
Kényszercselekvések lehetnek: ismételt kézmosás, takarítás, ellenőrzés, számolás, tárgyak rendezése, bizonyos mondatok magában ismételgetése.
Az érintettek többnyire tudják, hogy a gondolataik túlzóak, mégsem tudnak ellenállni nekik. Bővebben a Kényszerbetegség cikkünkben írtunk erről. Rokon, de nem azonos jelenség a mindent irányítani akarás – erről a túlkontrollálásról szóló írásunk szól.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha a kényszerek naponta jelentős időt vesznek el, ha miatta késik, kerül helyzeteket, ha a családja is alkalmazkodni kényszerül a szabályaihoz, vagy ha a kényszerek mellett lehangoltság, szorongás jelentkezik, érdemes pszichiáter szakorvoshoz fordulni. A kényszerbetegség kezelhető, és minél korábban kezdődik a kezelés, annál kevésbé „épülnek be” a rituálék a mindennapokba.
Hogyan zajlik a kezelés?
Az első alkalom egy részletes diagnosztikus beszélgetés a tünetekről, azok kezdetéről és a mindennapokra gyakorolt hatásukról. A kezelési tervet a szakorvos a személyes vizsgálat alapján alakítja ki: szóba jöhet pszichoterápia – a kényszerbetegségben különösen a kognitív viselkedésterápiás módszerek –, gyógyszeres kezelés, vagy a kettő kombinációja. A gyógyszeres kezelés megkezdéséről és módosításáról mindig az orvos dönt.
Fontos, hogy a kényszerekről szégyenkezés nélkül lehessen beszélni: a szakemberek számára ezek ismert tünetek, nem „furcsaságok”.
A kényszerbetegség és a család
A hozzátartozók gyakran jó szándékból segítenek a rituálékban – például újra és újra megnyugtatják az érintettet, vagy helyette ellenőriznek. Ez rövid távon csökkenti a feszültséget, hosszabb távon azonban fenntarthatja a kényszereket. Érdemes ezért a családnak is tájékozódnia arról, hogyan támogathatja a kezelést; ebben a kezelőorvos vagy a terapeuta is tud tanácsot adni.
Kihez fordulhat a Kecskeméti 11-ben?
- Dr. Somogyi Andrea – pszichiáter szakorvos, igazságügyi pszichiáter szakértő, rendelővezető
depresszió, szorongásos kórképek, élethelyzeti válságok
Rendel: kedd, csütörtök - Dr. Meláth Ferenc – pszichiáter szakorvos
depresszió, szorongásos zavarok, bipoláris zavar, személyiségzavar, mentálhigiénés támogatás
Rendel: péntek - Dr. Kiss Huba Gergely – pszichiáter szakorvos, főorvos
általános pszichiátriai járóbetegellátás
Rendel: hétfő délután - Dr. Ármos Magdolna – pszichiáter szakorvos, főorvos
Rendel: hétfő, szerda, csütörtök - Dr. Bognár Hajnalka – pszichiáter szakorvos, igazságügyi pszichiáter szakorvos
Rendel: hétfő
Gyakori kérdések
Mi a különbség a pedánsság és a kényszerbetegség között?
A rendszeretet akkor válik kényszerbetegséggé, ha a gondolatok és cselekvések kínzó feszültséggel járnak, nehezen kontrollálhatók, sok időt elvesznek, és zavarják a mindennapi életet.
Elmúlik magától a kényszerbetegség?
Ritkán. A tünetek hullámozhatnak, de tartós javuláshoz általában szakszerű kezelés – pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés – szükséges.
Kell beutaló a vizsgálathoz?
Nem, a Kecskeméti 11 magánrendelőbe beutaló nélkül lehet jelentkezni: +36 70 314 5119.
Bejelentkezés
Telefon: +36 70 314 5119 (hétköznap 9–15 óra között; ha nem tudjuk felvenni, visszahívjuk)
E-mail: [email protected]
Cím: 1053 Budapest, Kecskeméti utca 11., 2. emelet
Beutaló nem szükséges. Díjak: Árak.
Az oldal általános tájékoztatást nyújt, nem helyettesíti a személyes orvosi vagy pszichológiai vizsgálatot.
