{"id":862,"date":"2024-11-22T09:48:25","date_gmt":"2024-11-22T08:48:25","guid":{"rendered":"http:\/\/pszichiater.com\/?p=862"},"modified":"2024-11-22T10:00:34","modified_gmt":"2024-11-22T09:00:34","slug":"nagy-bejelentesek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/2024\/11\/22\/nagy-bejelentesek\/","title":{"rendered":"Nagy bejelent\u00e9sek"},"content":{"rendered":"

Nem titok t\u00f6bb\u00e9<\/strong><\/h2>\n

Elmondtam, mert musz\u00e1j volt<\/strong><\/h3>\n

Annyira fesz\u00edtett, hogy el kellett mondanom\u2026 – ugye, m\u00e1r mindannyian \u00e9rezt\u00fcnk hasonl\u00f3t? Hogyan mondunk el olyasmit, amit neh\u00e9z, ami \u00e9rzelmileg felkavar\u00f3, amit m\u00e9g (legal\u00e1bb egy kicsit) magunkban tartan\u00e1nk?<\/p>\n

Vannak \u00e9des titkaink, amelyek el\u0151bb-ut\u00f3bb m\u00e9gis felsz\u00ednre buknak. Tervezgetj\u00fck, hogyan mondjuk majd el a szeretteinknek a j\u00f3 h\u00edrt\u2026 \u00e9s a rosszat. Hiszen megeshet, ami sz\u00e1munkra j\u00f3, az a k\u00f6rnyezet\u00fcnket sokkolni fogja. Van, aki p\u00e9ld\u00e1ul \u00e9vekig \u00e1br\u00e1ndozik arr\u00f3l, hogy a tr\u00f3pusi melegben \u00e9lne, azt\u00e1n elj\u00f6n a lehet\u0151s\u00e9g \u2013 m\u00e1r csak meg kell mondani a legfontosabbaknak, hogy a \u201evil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re\u201d k\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk.<\/p>\n

\u201eAnya, \u00c1zsi\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk!\u201d<\/h3>\n

– F\u00e9rjemmel mindig arr\u00f3l \u00e1br\u00e1ndoztunk, hogy egyszer majd a tr\u00f3pusokon fogunk \u00e9lni \u2013 mes\u00e9li Moln\u00e1r D\u00f3ra, a Meglepet\u00e9s \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3ja. \u2013 \u00c9ppen a m\u00e1sodik gyerek\u00fcnket v\u00e1rtam, a nagyobbik alig m\u00falt egy\u00e9ves, \u00e9s a r\u00e9gi lak\u00e1sb\u00f3l k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk egy m\u00e1sikba, amikor heged\u0171m\u0171v\u00e9sz f\u00e9rjem r\u00e9szt vehetett egy meghallgat\u00e1son: egy frissen alakul\u00f3, malajziai sz\u00e9khely\u0171, nemzetk\u00f6zi zenekarba kerestek zen\u00e9szeket. Hamarosan megtudtuk: felvett\u00e9k \u0151t, utazhatunk Kuala Lumpurba! H\u00e9th\u00f3napos terhes voltam, a lak\u00e1sfel\u00faj\u00edt\u00e1s-k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s k\u00f6zep\u00e9n, pici gyerekkel\u2026 de igent mondtunk. Eld\u00f6nt\u00f6tt\u00fck, hogy a f\u00e9rjem utazik, \u00e9n pedig h\u00e1rom h\u00f3nappal k\u00e9s\u0151bb, k\u00e9t gyerekkel megyek ut\u00e1na. Csakhogy ezt valamik\u00e9ppen meg kellett mondanom anyuk\u00e1mnak. Tudtam: ez lesz a legnehezebb. Amikor a sz\u00fcleim annak idej\u00e9n Szombathelyr\u0151l Budapestre k\u00f6lt\u00f6ztek, anyai nagypap\u00e1m azt mondta anyunak: ha majd a te gyereked is elk\u00f6lt\u00f6zik a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re, te is megtudod, mennyire f\u00e1j\u2026 Anyu, mik\u00f6zben csomagoltam a k\u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9shez, egyszer csak megsz\u00f3lalt: milyen j\u00f3, hogy csak egy ker\u00fclettel od\u00e9bb k\u00f6lt\u00f6zt\u00f6k, \u00e9s nem a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re! Ez volt az a pillanat, amikor meg kellett mondanom az igazat. K\u00e9rtem, \u00fclj\u00f6n le, \u00e9s egy szuszra elmondtam, hogy Malajzi\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6z\u00fcnk k\u00e9t \u00e9vre. Nagyon megviselte \u0151t, \u00e9s amikor az els\u0151 k\u00e9t \u00e9vben elj\u00f6tt l\u00e1togat\u00f3ba, nem is volt hajland\u00f3 kil\u00e9pni az ottani lak\u00e1sunkb\u00f3l. Gy\u0171l\u00f6lte Malajzi\u00e1t, mert elvette t\u0151le a l\u00e1ny\u00e1t, az unok\u00e1it. Azt\u00e1n a k\u00e9t \u00e9vb\u0151l h\u00e9t \u00e9v lett, anyu \u00e9vente megl\u00e1togatott minket, mi is hazaj\u00e1rtunk id\u0151nk\u00e9nt, \u00e9s anyu l\u00e1tta: sokkal jobban \u00e9l\u00fcnk, mintha Magyarorsz\u00e1gon maradtunk volna. A gyerekek im\u00e1dtak ott \u00e9lni, h\u00e9tv\u00e9genk\u00e9nt kir\u00e1ndultunk: tengerpartra, elef\u00e1ntmenhelyre, tekn\u0151sotthonba, dzsungelekbe \u2013 \u00edgy n\u0151ttek fel. Bej\u00e1rtuk a t\u00e9rs\u00e9get, \u00e9s a kisfiaim Kuala Lumpurban kezdtek \u00f3vod\u00e1ba j\u00e1rni. Magyarul, angolul, mal\u00e1jul besz\u00e9ltek, im\u00e1dtak ott \u00e9lni, mint mi is.<\/p>\n

D\u00f3r\u00e1\u00e9k tavaly m\u00e9gis hazak\u00f6lt\u00f6ztek. Mint mondja, rengeteget tanakodtak a f\u00e9rj\u00e9vel, mi legyen, de m\u00e9gis volt egy k\u00e9rd\u00e9s, amelyre rendre nemmel v\u00e1laszoltak mindketten. Ez a k\u00e9rd\u00e9s \u00edgy hangzott: \u201eItt akarsz meghalni?\u201d\u2026 Miut\u00e1n eld\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k, hogy hazaj\u00f6nnek, elkezdt\u00e9k felk\u00e9sz\u00edteni a gyerekeket az \u201eotthonv\u00e1lt\u00e1sra\u201d.<\/p>\n

– El kellett mondanunk nekik, hogy elhagyjuk Malajzi\u00e1t. A havas, feh\u00e9r t\u00e9l volt a legf\u0151bb vonzer\u0151\u2026 – mosolyog D\u00f3ra. \u2013 M\u00e9gis csal\u00f3dtak. Ugyan klasszul beilleszkedtek az iskol\u00e1ba, de nekik m\u00e1r az \u00e1zsiai \u00e9tel a \u201ehazai\u201d, a naps\u00fct\u00e9s a term\u00e9szetes, \u00e9s f\u0151leg a kicsi v\u00e1lt melankolikuss\u00e1 az \u0151szt\u0151l, \u00e9s att\u00f3l, hogy elvesz\u00edtette a kinti bar\u00e1tait. B\u00e1r \u00fagy tervezt\u00fck, hogy id\u00e9n Eur\u00f3p\u00e1ban nyaralunk, f\u0151leg a kisebbik fiunk miatt d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk \u00fagy, hogy ehelyett \u201ehazal\u00e1togatunk\u201d Kuala Lumpurba. A gyerekek annyira boldogok voltak! A kisfiam nem is akart hazaj\u00f6nni, kital\u00e1lta, hogy f\u00e1j a hasa, ink\u00e1bb ott maradna egy ideig a bar\u00e1tain\u00e1l, mert hasf\u00e1j\u00f3san nem akar rep\u00fclni. Persze hazahoztuk, de azt gondolom, \u0151 is tartogat majd sz\u00e1munkra egy nagy bejelent\u00e9st. Nem lenn\u00e9k meglepve, ha \u00e9vek m\u00falva el\u00e9nk \u00e1llna \u00e9s azt mondan\u00e1: \u00c1zsi\u00e1ba k\u00f6lt\u00f6zik. Biztosan meg fog r\u00e1zni ez a bejelent\u00e9s, de meg\u00e9rtem majd \u0151t, ha \u00edgy gondolja. Felk\u00e9sz\u00fcltem r\u00e1\u2026<\/p>\n

\u201eMeg\u00e9reztem \u00e9s elsuttogtam: gyerek\u00fcnk lesz\u201d<\/h3>\n

Szalay Kriszt\u00e1t a \u201enagy megmond\u00f3nak\u201d gondoltam, legal\u00e1bbis az\u00f3ta, hogy \u00e9vekkel ezel\u0151tt k\u00e9pes volt h\u00e1tat ford\u00edtani a v\u00edgsz\u00ednh\u00e1zi karrierj\u00e9nek, \u00e9s a szabad\u00fasz\u00e1st v\u00e1lasztotta. Kriszta szerint az esetb\u0151l sokat tanult, de nem \u201emegmond\u00f3\u201d, hanem \u201emegbesz\u00e9l\u0151\u201d szeretne lenni\u2026<\/p>\n

– Eg\u00e9szen fiatalon val\u00f3ban mindent megmondtam azonnal, nem v\u00e1rtam, hogy sz\u00e9tfesz\u00edtsen, ha valami kik\u00edv\u00e1nkozott bel\u0151lem \u2013 mes\u00e9li Kriszta. \u2013 Azt\u00e1n elkezdtem feln\u0151ni, \u00e9s be\u00e1lltam a sorba: nem kell mindent kimondani, nem j\u00f3 az, ha az ember l\u00e9pten-nyomon belemegy a konfliktushelyzetekbe. A v\u00edgsz\u00ednh\u00e1zi felmond\u00e1s tulajdonk\u00e9ppen hat \u00e9vig \u00e9rlel\u0151d\u00f6tt bennem, mondhatn\u00e1m, att\u00f3l a pillanatt\u00f3l, hogy al\u00e1\u00edrtam a szerz\u0151d\u00e9st, mert m\u00e1r akkor is tudtam, hogy ez nem az \u00e9n utam. \u00dagy csin\u00e1ltam v\u00e9gig a hat \u00e9vet, hogy elhittem, elhitettem magammal: ilyen az \u00e9let, \u00e9s el kell viselni, ha az ember valahol nem \u00e9rzi j\u00f3l mag\u00e1t. De azut\u00e1n el\u00e9rkezett a pillanat, amikor m\u00e1r a testem is jelzett, musz\u00e1j volt l\u00e9pnem. H\u00e1t, nem mondom, hogy felszabad\u00edt\u00f3 volt, amikor felmondtam\u2026 Ut\u00e1na h\u00f3napokig kerestem az utamat, sz\u00ednh\u00e1zakat, ahol szerepelhetek, hiszen felel\u0151s voltam m\u00e1r a gyerekeim\u00e9rt is. De azt tudtam, hogy j\u00f3l d\u00f6nt\u00f6ttem, \u00e9s hamarosan \u00fajra lett munk\u00e1m is, talpra \u00e1lltam. Ez a hat \u00e9v az\u00e9rt volt fontos sz\u00e1momra, mert megtanultam, hogy nem szabad s\u00e9relmeket \u00e9veken \u00e1t hurcolni, hanem v\u00e1ltoztatni kell, ha az ember nem \u00e9rzi j\u00f3l mag\u00e1t valamilyen helyzetben. Nagyon j\u00f3k az \u00f6szt\u00f6neim, befel\u00e9 figyelek, \u00e9s ma m\u00e1r, ha j\u00f6n egy \u00e9rz\u00e9s \u2013 d\u00f6nt\u00f6k \u00e9s megmondom, amit kell. Vagy ink\u00e1bb megbesz\u00e9lem\u2026 szeretn\u00e9m hinni, hogy m\u00e1ra eljutottam od\u00e1ig, hogy ink\u00e1bb megbesz\u00e9lem a probl\u00e9m\u00e1kat, \u00e9s nem \u201emegmondom\u201d.<\/p>\n

Kriszta mosolyogva mes\u00e9li, az \u00f6szt\u00f6neinek, meg\u00e9rz\u00e9seinek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a legszebb \u201ebejelent\u00e9sekre\u201d sosem kellett felk\u00e9sz\u00fclnie: mindh\u00e1rom gyermeke fogantat\u00e1s\u00e1nak pillanat\u00e1ban meg\u00e9rezte, hogy \u00e1ldott \u00e1llapotba ker\u00fclt.
\n– R\u00f6gt\u00f6n, m\u00e9g T\u00f3ni karjaiban fekve elsuttogtam neki: gyerek\u00fcnk lesz \u2013 eml\u00e9kszik vissza a sz\u00edn\u00e9szn\u0151. \u2013 \u00c9s \u00edgy is t\u00f6rt\u00e9nt. \u00dagyhogy nem kellett k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben k\u00e9sz\u00fcln\u00f6m a nagy bejelent\u00e9sre, mert mindig azonnal meg\u00e9reztem, hogy \u00fajra gyerek\u00fcnk lesz\u2026<\/p>\n

Balj\u00f3s diagn\u00f3zis a maj\u00e1lison<\/h3>\n

– Harminc \u00e9ve vagyok orvos, \u00e9s b\u0151rgy\u00f3gy\u00e1sz szakorvosk\u00e9nt m\u00e1r sajnos sok esetben kellett betegeknek megmondanom, hogy a diagn\u00f3zis: rosszindulat\u00fa b\u0151rdaganat \u2013 mondja dr. Pfeiffer Istv\u00e1n b\u0151rgy\u00f3gy\u00e1sz f\u0151orvos. \u2013 A legt\u00f6bb esetben nincsenek felk\u00e9sz\u00fclve a diagn\u00f3zisra a betegek, teh\u00e1t meg kellett tanulnom m\u00e9rlegelni: kinek mik\u00e9nt mondjam meg a rossz h\u00edrt. T\u00fal k\u00f6nnyed\u00e9n nem lehet ezt felvezetni, mert akkor a beteg esetleg azt sz\u0171ri le bel\u0151le, hogy nem kell foglalkozni a probl\u00e9m\u00e1val. Egy\u00e9nt\u0151l \u00e9s a daganat fajt\u00e1j\u00e1t\u00f3l, st\u00e1dium\u00e1t\u00f3l f\u00fcgg, hogy esetleg t\u00f6bb l\u00e9pcs\u0151ben \u201eadagolom-e\u201d a diagn\u00f3zist. \u00c9l\u00e9nken eml\u00e9kszem r\u00e1, amikor el\u0151sz\u00f6r, nem rendel\u0151i k\u00f6rnyezetben mondtam meg valakinek, hogy val\u00f3sz\u00edn\u0171leg melanom\u00e1ja (a legrosszabb indulat\u00fa b\u0151rr\u00e1k) van. Az\u00e9rt volt nagyon megr\u00e1z\u00f3 sz\u00e1momra, mert nem a rendel\u0151ben t\u00f6rt\u00e9nt, ahol az ember t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 felk\u00e9sz\u00fclt arra, hogy ilyen inform\u00e1ci\u00f3t kell k\u00f6z\u00f6lnie egyes betegekkel, hanem egy vid\u00e1m, csal\u00e1dias rendezv\u00e9nyen. Egy egyes\u00fclet minden \u00e9vben rendez j\u00e1t\u00e9kos \u00f6sszej\u00f6vetelt a nagycsal\u00e1dosok sz\u00e1m\u00e1ra, \u00e9s ott szak\u00e9rt\u0151k\u00e9nt \u00e9n is szoktam tan\u00e1csot adni a vid\u00e1m, \u201ebuliz\u00f3\u201d r\u00e9sztvev\u0151knek. Az els\u0151 \u00e9vben egy fiatalember mutatta a b\u0151r\u00e9t, amelyen dermatoszk\u00f3ppal n\u00e9zve szinte biztos volt a diagn\u00f3zis: melanoma. Sokkol\u00f3 volt abban a kellemes, vid\u00e1m k\u00f6rnyezetben megosztanom vele a gyan\u00fat, de meg kellett tennem, \u00e9s azonnal sz\u00f6vettani vizsg\u00e1latra kellett k\u00fcldenem, hiszen az \u00e9lete m\u00falhatott a k\u00e9sleked\u00e9sen. Az\u00f3ta is gyakran eszembe jut\u2026 egy\u00e9bk\u00e9nt az \u00e9vek sor\u00e1n, ugyanott, ugyanazon a csal\u00e1di maj\u00e1lison kismam\u00e1kon, nagymam\u00e1kon is felfedeztem hasonl\u00f3 elv\u00e1ltoz\u00e1st. Minden\u00fctt rossz a p\u00e1ciensnek is szembes\u00fclnie egy ilyen gyan\u00faval, de egy maj\u00e1lison, ahol \u00f6nfeledten \u00e9lvezhetn\u00e9 a forgatagot, a legrosszabb. Ez\u00e9rt az orvosnak sem k\u00f6nny\u0171\u2026<\/p>\n

\u201eApa, szeretni fogsz azut\u00e1n is, ha elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6l?\u201d<\/h3>\n

– H\u00e1rom, sz\u00e1momra nagyon fontos n\u0151nek kellett megmondanom, hogy \u00faj \u00e9letet kezdek: a l\u00e1nyomnak, az any\u00e1mnak \u00e9s a feles\u00e9gemnek \u2013 mes\u00e9li a negyvenkilenc \u00e9ves Zolt\u00e1n, aki (\u00e9desanyja miatt) nem v\u00e1llalta, hogy teljes n\u00e9vvel \u00e9s fot\u00f3val szerepeljen az \u00fajs\u00e1gban. \u2013 M\u00e1r m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ve hazugs\u00e1gban \u00e9ltem, szerelemben valakivel, de \u201ehivatalosan\u201d a csal\u00e1dommal. Tudtam, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb elj\u00f6n a vallom\u00e1s pillanata, \u00e1m igyekeztem elod\u00e1zni. Els\u0151sorban a l\u00e1nyom \u00e9s az any\u00e1m miatt, de persze f\u00e9lelemb\u0151l is. Csakhogy m\u00e1r a t\u00e1gabb k\u00f6rnyezetem is \u00e9szrevette, hogy megv\u00e1ltoztam, hogy \u0151rl\u0151d\u00f6m. Tudtam, hogy mit akarok, csak azt nem, hogyan fogom elmondani. Els\u0151sorban az any\u00e1m miatt agg\u00f3dtam, aki arra nevelt minket, hogy j\u00f3ban-rosszban ki kell tartani a m\u00e1sik mellett, \u00e9s el sem tudta volna k\u00e9pzelni r\u00f3lam, a \u201emegb\u00edzhat\u00f3\u201d f\u00e9rjr\u0151l \u00e9s ap\u00e1r\u00f3l, hogy beleszerettem valakibe. Terveztem, gondolkodtam: hogyan mondjam el \u00fagy, hogy a legkev\u00e9sb\u00e9 legyen f\u00e1jdalmas. De ez a m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vig tart\u00f3 \u0151rl\u0151d\u00e9s \u00e9s \u201emegv\u00e1ltozott viselked\u00e9s\u201d \u2013 ma m\u00e1r tudom, hogy \u00edgy volt \u2013 jelezte a csal\u00e1dom fel\u00e9 is, hogy nincs minden rendben. Gondolom, a feles\u00e9gem is sejtette, mert amikor v\u00e9g\u00fcl elmondtam, hogy elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6m, azt mondta: tudta, hogy ez lesz. F\u00e9ltem, hogyan fogadja majd a h\u00edrt a hat\u00e9ves l\u00e1nyom, aki v\u00e9g\u00fcl feln\u0151tt m\u00f3dj\u00e1ra reag\u00e1lt. Azt k\u00e9rdezte: \u201eApa, ugye szeretni fogsz azut\u00e1n is, hogy elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6l?\u201d, \u00e9s amikor el\u00e9rz\u00e9keny\u00fclve \u2013 nem tagadom, s\u00edrva \u2013 megnyugtattam, hogy \u00f6r\u00f6kk\u00e9 az apja maradok, \u00e9s mindig sz\u00e1m\u00edthat r\u00e1m, ugyan\u00fagy \u00e1t\u00f6lelt, mint r\u00e9gen. Persze, nem volt k\u00f6nny\u0171 neki, de ma m\u00e1r az \u00faj csal\u00e1domn\u00e1l is van egy saj\u00e1t h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ja\u2026 A legkem\u00e9nyebb di\u00f3 az any\u00e1m volt. \u00d3vatosan mondtam el neki, m\u00e9gis kik\u00e9sz\u00fclt, \u00e9s hetekig nem fogadta a h\u00edv\u00e1saimat sem. Nem akarta megismerni a kedvesemet, m\u00e9g az esk\u00fcv\u0151nkre is csak akkor j\u00f6tt el, amikor megtudta, hogy a l\u00e1nyom is ott lesz. M\u00e1ra megb\u00e9k\u00e9lt, de r\u00e9m\u00e1lmaimban m\u00e9g ma is az a pillanat jelenik meg, amikor izzad\u00f3 homlokkal bejelentem neki: elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6m a csal\u00e1domt\u00f3l, mert m\u00e1sik n\u0151t szeretek. Akkor hossz\u00fa percekig \u00fajra kisfi\u00fa voltam, aki rossz f\u00e1t tett a t\u0171zre\u2026 Nagyon neh\u00e9z volt any\u00e1mat megb\u00e9k\u00edteni, \u00e1mb\u00e1r amikor l\u00e1tta, hogy komoly az elhat\u00e1roz\u00e1som, tudhatta, hogy nem megy semmire a haragj\u00e1val. Ma m\u00e1r elfogadja az \u00faj csal\u00e1domat is\u2026<\/p>\n

\u201eF\u00e9l \u00e9vig gy\u00f6tr\u0151dt\u00fcnk, hogyan mondjuk meg neki: nem tudunk vele dolgozni\u201d<\/h3>\n

– A nagy \u00e9s jelent\u0151s dolgok kimond\u00e1s\u00e1t\u00f3l v\u00e1ltoz\u00e1sok k\u00f6vetkeznek be az \u00e9let\u00fcnkben, \u00e9s ezek esetenk\u00e9nt sorsford\u00edt\u00f3ak is lehetnek \u2013 magyar\u00e1zza dr. Somogyi Andrea<\/strong> pszichi\u00e1ter szakorvos. – Ilyen esetekben mindig komoly bels\u0151 k\u00fczdelem el\u0151zi meg a vallom\u00e1st, m\u00e9g akkor is, ha valaki esetleg egy vita hev\u00e9ben mondja ki azt, ami fesz\u00edti legbel\u00fcl. Van, akinek hosszabb, m\u00e1soknak r\u00f6videbb a fesz\u00fclts\u00e9ggel terhelt m\u00e9rlegel\u00e9si id\u0151szak, de mindenk\u00e9ppen old\u00f3dik a vallom\u00e1st\u00f3l a fesz\u00fclts\u00e9g. Ha valamit elhallgatunk, akkor is megnyilv\u00e1nulhat mindez a viselked\u00e9s\u00fcnkben, ez hossz\u00fa ideig bizonytalans\u00e1got tarthat fenn, f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9seket, hazugs\u00e1gokat hozhat mag\u00e1val. A titkok, f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9sek kihatnak mind a testre, mind a l\u00e9lekre. Egy nagy vallom\u00e1s elod\u00e1z\u00e1sa ak\u00e1r testi betegs\u00e9get is okozhat. B\u00e1rmilyen neh\u00e9z is, felszabad\u00edt\u00f3 egy ilyen vallom\u00e1s.<\/p>\n

A pszichi\u00e1ternek sem k\u00f6nny\u0171 bizonyos dolgokat k\u00f6z\u00f6lnie m\u00e1sokkal.
\n– Nekem is volt ilyen \u201emegmond\u00e1som\u201d: amikor egyik munkat\u00e1rsunkat el kellett bocs\u00e1tani \u2013 mes\u00e9li Andrea. – H\u00e1rmunknak volt az asszisztense az illet\u0151, \u00e9s sajnos id\u0151vel kider\u00fclt: nem megfelel\u0151k\u00e9ppen s\u00falypontozta a feladatokat. Viszont amikor nagy bajban voltunk, \u00f3ri\u00e1si seg\u00edts\u00e9get ny\u00fajtott, ez\u00e9rt amikor t\u00f6bb \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb kider\u00fclt, hogy probl\u00e9m\u00e1i vannak p\u00e9ld\u00e1ul a hat\u00e1rid\u0151kkel, mi h\u00e1rman, szakemberek \u00f6ssze\u00fclt\u00fcnk, mik\u00e9nt mondjuk meg neki, hogy nem k\u00edv\u00e1nunk egy\u00fctt dolgozni vele. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl f\u00e9l \u00e9vig gy\u00f6tr\u0151dt\u00fcnk azon, hogyan mondjuk meg neki, hogy most m\u00e1s jelleg\u0171 tud\u00e1sra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk\u2026 Pontosan v\u00e9giggondoltuk a koreogr\u00e1fi\u00e1t: ki, mit fog mondani. Lelkiismeret-furdal\u00e1st \u00e9rezt\u00fcnk, hiszen az illet\u0151 mellett\u00fcnk \u00e1llt, amikor sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk volt r\u00e1, de az aktu\u00e1lis feladatra m\u00e9gsem volt alkalmas. Elj\u00f6tt a nap: gyomorg\u00f6rcs\u00f6m volt, \u0151 persze m\u00e1r sejtette, mi\u00e9rt szeretn\u00e9nk besz\u00e9lni vele, m\u00e9gis nagy indulatokat v\u00e1ltott ki a besz\u00e9lget\u00e9s. Ma m\u00e1r tudom, miben hib\u00e1ztunk: t\u00fal hossz\u00fa volt a tervez\u00e9s ideje, \u00e9s ezalatt \u00e9rezhette a viselked\u00e9s\u00fcnk\u00f6n, hogy mit tervez\u00fcnk. M\u00e9g nem mondtuk ki, de m\u00e1r \u00fczent a magatart\u00e1sunk\u2026 Ha nem tal\u00e1ljuk meg a megfelel\u0151 \u00fctemet a vallom\u00e1sra, att\u00f3l mindenki szenved. Ma m\u00e1r biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna f\u00e9l \u00e9vig gy\u00f6tr\u0151dn\u00fcnk ezen, mindenkinek k\u00f6nnyebb lett volna, ha hamarabb felv\u00e1llaltuk volna a vallom\u00e1st, a konfliktust.
\n\u00cdrta \u00e9s \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtotta: Fej\u0151s \u00c9va<\/p>\n

\u00c9desany\u00e1m, kir\u00fagtak az egyetemr\u0151l!<\/h3>\n

– 2005-ben, sikeres \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n a gy\u0151ri Sz\u00e9chenyi Istv\u00e1n Egyetemen folytattam tanulm\u00e1nyaimat, m\u00e9rn\u00f6k-informatikus szakon \u2013 mes\u00e9li Csaba.- Az els\u0151 k\u00e9t f\u00e9l\u00e9vben rendben ment minden, ut\u00e1na k\u00f6vetkeztek a probl\u00e9m\u00e1k. Egyre rosszabb vizsg\u00e1kat \u00edrtam, voltak olyanok is, amiken csak a nevem \u00e9s a Neptun-k\u00f3dom szerepelt\u2026 A negyedik f\u00e9l\u00e9v v\u00e9g\u00e9re hatvan kreditet kellett volna \u00f6sszeszednem, de nem siker\u00fclt. Megsz\u0171ntett\u00e9k a tanul\u00f3i jogviszonyomat.
\nHogyan mondtam el? Nem volt t\u00fal neh\u00e9z dolgom – b\u00e1r term\u00e9szetesen f\u00e9ltem egy kicsit -, \u00e9desany\u00e1mmal nagyon j\u00f3 a kapcsolatom, b\u00e1rmit meg tudunk besz\u00e9lni. Minden vizsgaid\u0151pontomr\u00f3l illetve jegyemr\u0151l tudott, \u0151 volt az els\u0151, akit \u00e9rtes\u00edtettem az eredm\u00e9nyekr\u0151l. Mivel anyu tudott az \u00f6sszes jegyemr\u0151l, kev\u00e9sb\u00e9 sokkolta a kir\u00fag\u00e1som h\u00edre. Term\u00e9szetesen m\u00e9rges volt – de h\u00e1t ki ne lenne az?! -, ennek ellen\u00e9re meg\u00e9rtette a helyzetemet, \u00e9s seg\u00edtett tov\u00e1bbra is mindenben. Tal\u00e1n az\u00e9rt is volt egyszer\u0171bb a dolgom a hasonl\u00f3 helyzetbe ker\u00fclt szakt\u00e1rsaimhoz k\u00e9pest, mert \u00e9n az elej\u00e9t\u0151l fogva ny\u00edlt lapokkal j\u00e1tszottam. Nem kellett mes\u00e9ket kital\u00e1lnom, menteget\u0151zn\u00f6m, hazudnom. \u00dagy gondolom, hi\u00e1ba ez a nehezebb \u00fat, sokkal tisztess\u00e9gesebb, nem hitegettem senkit.<\/p>\n

Tavaly szeptember \u00f3ta \u00fajra di\u00e1k vagyok. A Duna\u00fajv\u00e1rosi F\u0151iskol\u00e1ba j\u00e1rok, ism\u00e9t m\u00e9rn\u00f6k-informatikus (BSc) szakra. J\u00f3 \u00e1tlagom van, biztos helyem. Mostan\u00e1ban nem mondom azt a telefonba, hogy \u201eez is bukta lesz\u201d \u2013 teszi hozz\u00e1 mosolyogva.<\/p>\n

\u2026 Fatime<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Nem titok t\u00f6bb\u00e9 Elmondtam, mert musz\u00e1j volt Annyira fesz\u00edtett, hogy el kellett mondanom\u2026 – ugye, m\u00e1r mindannyian \u00e9rezt\u00fcnk hasonl\u00f3t? Hogyan mondunk el olyasmit, amit neh\u00e9z, ami \u00e9rzelmileg felkavar\u00f3, amit m\u00e9g (legal\u00e1bb egy kicsit) magunkban tartan\u00e1nk? Vannak \u00e9des titkaink, amelyek el\u0151bb-ut\u00f3bb m\u00e9gis felsz\u00ednre buknak. Tervezgetj\u00fck, hogyan mondjuk majd el a szeretteinknek a j\u00f3 h\u00edrt\u2026 \u00e9s a […]<\/p>\n

Tov\u00e1bb…<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_acf_changed":false,"footnotes":""},"categories":[24,37],"tags":[35,36],"class_list":["post-862","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-pszichiater-interjuk","category-szobamesek","tag-bejelentesek","tag-nok-lapja"],"acf":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/862","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=862"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/862\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1124,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/862\/revisions\/1124"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=862"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=862"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/kecskemeti11.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=862"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}